Tanácsok szeparációs szorongás enyhítésére

Hogyan kezeljük a szeparációs szorongást kutyáknál?

Minden kutyatartó ismeri azt az érzést, amikor el kell mennie otthonról dolgozni, vagy bármi okból nem viheti magával kedvencét, és nem tudja, mi fog történni. Képes lesz-e a kutya kezelni a helyzetet, vagy ugatni és tombolni fog? Az ún. szeparációs szorongás nem csak az embereknél jelenthet gondot, hanem a hozzánk erősen kötődő állatoknál is. Hogyan küzdhetünk meg ezzel a problémával, és mit tehetünk, hogy kedvencünk gond nélkül eltöltsön egy napot egyedül?

Lassan, de biztosan

Ahhoz, hogy a kutya megtanuljon egyedül lenni, alapszabály, hogy lépésről lépésre haladjunk, illetve nagyon gyakran és körültekintően gyakoroljunk. Daniel Paleček sportkynológus véleménye a következő: „A kutya életkora meghatározó: nem ugyanannyi időt vesz igénybe egy nyolchetes kiskutyát vagy egy felnőtt kutyát megtanítani arra, hogy néha egyedül legyen. Ez azonban mindig lépésről lépésre történik mind a gazda, mind a kutya számára.”
 
Létfontosságú, hogy legyen a kutyának saját helye

A kutya számára a legfontosabb, hogy legyen egy saját helye, ahol minden megtalálható, amit szeret, és tudja, hogy ott biztonságban van. Paleček így írja le a szorongás leküzdésének alapvető lépéseit: „Az a legjobb, ha elkészítünk a kutya számára egy olyan fekhelyet, amely csak az övé. Ez lehet egy speciálisan kialakított hely a lakásban, egy hordozó box vagy egy elkerített rész a kertben, ahová a kutya bármikor bemehet.”
 
A játékok vagy egy takaró segíthet

Az is fontos, hogy a kutya körül legyenek olyan tárgyak, amelyeket szeret és megszokott. Nagyszerű, ha vannak olyan játékai, amelyek lefoglalják, vagy egy takaró, ami az övé, és amiről tudja, hogy ott van a fekhelyén. Daniel Paleček a következőképp magyarázza a szeparáció folyamatát: „Minden kutya hozzászokik bizonyos szagokhoz, és nagyon jó, ha ezekhez vissza tud térni akkor is, ha egyedül marad. Ez emlékezteti arra, hogy ez az otthona, és a gazdi csak átmenetileg van távol.”
 
Kölyök vagy felnőtt kutya?

Amikor azon gondolkodunk, hogy hogyan tudnánk a kutyát egyedül hagyni, figyelembe kell vennünk az életkorát. Egy kis kölyökkutya több figyelmet igényel, így az egyedülléthez való hozzászoktatás folyamata hosszabb időt vesz igénybe, mint egy felnőtt kutya esetében. „Ritkán hagyhatunk egyedül egy kölyökkutyát két-három óránál tovább. Ez azért van így, mert különleges gondoskodást igényelnek, például gyakori sétáltatást és etetést, amire például egy nyolcéves kutyának nincs szüksége” – mondja a kynológus.
 
Öt percig egyedül

A szeparációs szorongás leküzdését a legelején kell kezdeni. Semmiképpen sem jó ötlet fél napra elhagyni a házat, és azt várni, hogy a kutya majd megszokja. Paleček javaslata a következő: „Jó, ha hagyjuk, hogy a kutya megismerje a helyét, amelyet elkészítünk és felszerelünk számára. Mutassuk meg neki a helyet, mint a saját helyét, majd menjünk el körülbelül öt percre. Ezután menjünk vissza a kutyához, és figyeljük a reakcióit. Ha minden rendben van, akkor fokozatosan növelhetjük ezeket az időközöket.”
 
A kutya előtt mindig legyen víz, de ennivaló ne

Így egy idő után – kezdve először 5 perccel – 30 percre magára hagyhatjuk a kutyát, és megpróbálhatunk kimenni a kertbe vagy vásárolni. Egy kis gyakorlás után a kutyának képesnek kell lennie hosszabb, például félnapos szeparációt is elviselni. „Ne felejtsük el megtölteni a kutya tálját vízzel, hogy egész nap hozzáférhessen. Ugyanakkor nem javaslom, hogy a fekhelye mellett hagyjunk egy tálat száraztáppal vagy másfajta eleséggel. A kutyának csak meghatározott időpontokban szabad ennivalót kapnia, és tudnia kell, hogy azonnal meg kell ennie, és nem ehet akkor, amikor csak akar” – mondja a kynológus.
 
Ne menjünk oda, ha nyüszít

Ha úgy döntünk, hogy egyre hosszabb időszakokra hagyjuk magára a kedvencünket, akkor a kutya meg fogja érteni, hogy noha elmegyünk, előbb-utóbb visszatérünk. Így némi gyakorlás után nem lesz gondja az egyedülléttel. Persze egyes kutyák nehezen viselik, ha a gazdájuk elmegy, és előfordulhat, hogy ugatnak vagy vonyítanak. „Nem javaslom, hogy engedjünk, és odamenjünk hozzá ilyenkor. Mert ezzel csak azt tanítjuk neki, hogy ez működik, és alkalmazni fogja, valahányszor nem érzi jól magát” – mondja Daniel Poleček.

Bár az elején a kutyának nehéz lehet, meg kell tanulnia, hogy a gazdája figyelmét nem lehet így kiprovokálni. A kynológus tanácsa a következő: „Várjunk egy ideig, és csak akkor menjünk vissza, ha lejárt az idő. Ha ezek a problémák továbbra is fennállnak, akkor néhány lépést visszaléphetünk, és lerövidíthetjük azt az időt, amit a kutya egyedül tölt”.